Kezdődik a beszoktatás

A kicsiknek nincs még feltétlenül szükségük társaságra, ahogyan azt a kéretlen tanácsadók állítják. A családi biztonság, a közös játék anyával többet ér, mint a legjobb fejlesztő foglalkozások. Legjobb az lenne, ha a közösségbe járó gyerek tudna kicsit beszélni, képes lenne jelezni szükségleteit, ha szomjas, ha szorítja a nadrág, vagy éppen pisilnie kell. Ezek a feltételek ritkán teljesülnek kétéves kor előtt. Jó jel, ha már érdekli őt a többi gyerek. Ha a játszótéren másokkal is szívesen eljátszik, beszélget. Ez azt jelzi, hogy a bölcsődében is fel fogja találni magát. De igazi kíváncsiság a többiek iránt csak később, három-négy éves kora körül alakul ki benne, amikor már felfogja, hogy anya és apa nem tűnnek el, amikor kilépnek az ajtón, és bízhat abban, hogy délután visszajönnek érte. A gyerek számára olyan a világ, amilyennek a szülei mutatják. Ha ők azt sugallják, mondják, éreztetik, hogy bölcsibe, oviba járni jó és kell, akkor ezt fogja elfogadni. Ha a szülő nem biztos abban, hogy be akarja-e adni a gyerekét, ha lazán kezeli a bejárás szabályait, ez a bizonytalanság megzavarja a kicsit is. Miért ilyen nehéz elválnunk? Mert eddig egész nap együtt voltak, és megszokták ezt a békés harmóniát. Általában akkor nehéz az elválás, ha az anya nem áll még készen erre, ha úgy érzi, hibát követett el, amiért ezt a megoldást választotta, és minden porcikájával azt üzeni a gyereknek, szörnyű dolog az, hogy el kell válniuk. A gyerekek pontosan érzékelik és értik a testbeszédet, mely a színlelt jókedv ellenére mégiscsak az elválás fájdalmáról tanúskodik. Nem szívesen maradnak szüleik nélkül ismeretlen környezetben, idegen emberek között. A legtöbb helyen mégsem engedik meg, hogy a szülő napokig benn legyen a csoportszobában, és ott játsszon a gyerekkel. Ésszerű, hiszen ezzel csak azt erősítenénk meg a kicsiben, hogy ez a hely egy szuper játszóház, ahová anya is bármikor bejöhet. Márpedig itt nem ez lesz a szokás. Jó ötlet, ha a gondozónők elmennek családlátogatásra, így a családi barátjaként ismerik meg őket a gyerekek. Vagy ha a szülők vendégként bemehetnek megcsodálni a játékokat, a gyerekvécéket, és együtt fedezhetik fel az újdonságokat. Majd egyre hosszabb ideig marad ott egyedül a gyerek. Érdemes mindenben a gondozónők tanácsára hallgatni. Egyrészt mert nekik már rengeteg tapasztalatuk van erről az élethelyzetről, másrészt mert ők kívülről látják, és a megoldási lehetőségeket is ismerik. Beszoktató tippek - Balányi Kláritól · Lepjük meg valami „igazi” óvodásnak való ajándékkal kisgyerekünket: kis hátizsákkal, ha van mit vinnie benne az oviba, kisbiciklivel, ha azzal közlekedhet oda és vissza, kedvenc mesefigurájával díszített váltószandállal vagy tréningruhával. · Az első hónapban lehetőleg még ne vállaljunk teljes munkaidőt! Mindkettőnknek könnyebb, ha reggel nyugodtan indulhatunk akár kicsit később is, délután pedig hamarabb érte tudunk menni. · Ha nehezünkre esik az elválás, vigye apa oviba a kicsit. Jóval kevesebb a sírdogálás, mi pedig vállaljuk, hogy délutánonként hazahozzuk. · Egy mozdulattal le-fel rántható, gomb, fűző, csat nélküli öltözéket adjunk csemeténkre, hogy már az első napokban sikerélménye legyen. · A délutánokat és a hétvégéket töltsük a korábban megszokott rend szerint játékkal, sétával. Ne zsúfoljuk tele programokkal, elintéznivalókkal, inkább szenteljük egymásnak azt a néhány órát. · Átmenetileg válasszuk csemeténk kedvenceit vacsorára, hétvégére, ám délutánonként ne vigyünk neki az oviba magunkon kívül semmit. · Odaadóan hallgassuk meg, amit mesél, de ne faggassuk túlzottan, ha hallgatag. Ne mondjunk rosszakat az oviról a füle hallatára.